Sunday, September 6, 2009

Pataky Klárival beszélgetés 2.


A fesztivál résztvevőinek feltettünk néhány kérdést, amire a válaszokat folyamatosan közöljük!


L1: Van direkt elképzelésed, kiket szeretnél elérni a darabjaiddal, milyen közönséget, közösséget?

Pataky Klári: Azokat, akik nem ismernek, nem láttak tőlem még semmit, akik más fellépők miatt jönnek, akik talán a jövőben az "én nézőim" is lesznek.

L1: Van-e olyan hobbid, ami nem a tánc és nem a koreografálás? Mivel és milyen sűrűn foglalkozol szívesen?

P. K.: Rengeteget olvasok, állandóan zenét hallgatok, színházba járok (próza!, bár sajnos nem olyan sokat) és imádom az antik bútorokat/tárgyakat (vatera!).

L1: Hogy telt a nyarad? Milyen inspirációk értek? Változtatnak-e az élményeid egy már fix vagy most készülő darabon?

P. K.: Burgosban voltunk egy nemzetközi versenyen, tanulságos volt és érdekes nemzetközi fiatalokat látni. Októberben megyünk a Kanári szgtkre, az is remélem nagyon inspiráló lesz.

Részt vettem Karczag Éva kurzusán a kontakt tánc fesztiválon. Mindez remélem lerakódik/felhalmozódik bennem és majd a megfelelő időben előjön. Még nem tudom, h mit hoznak ezek az élmények az új darabomba. De figyelek!

Nyaralás: Barcelonában - az a város mindig remek!

L1: Van-e különbség számodra az alkotás végkifejlete kapcsán abban, hogy te is szerepelsz az előadásodban vagy sem? Milyen érzések vannak benned ennek kapcsán? Mit szeretsz inkább?

P. K.: Nem tudom elképzelni, h szerepeljek a darabomban, ezt nem is teszem. Ma már csak ritkán táncolok színpadon, legfeljebb "erőszak" hatására. De persze el sem tudnám táncolni őket olyan szinten, mint, a zseniális táncosaim. Egyébként nem tartom szerencsésnek, ha az alkotó részt is vesz, legfeljebb szólók esetében.

L1: Olvasol kritikákat? Milyen fajta kiritkára vágysz?

P. K.: Sajnos főként csak amit rólam írnak. Örülök, ha a kritikus azt (is)gondolja, amit ki akartam fejezni én is. Azt szeretem a legjobban, amikor olyan dolgokat fogalmaznak meg, olyan dolgokat látnak meg, amire én magam tudatosan nem is gondoltam, de tudatalatt érzem, hogy igaz. Amikor engem is meglepnek új gondolatokkal. Az is célszerű, ha nem csak minősítenek, de alternatívákat is felvetnek. Rossz, de miért? Mitől lehetne jobb? (Szerencsére "kritikailag" el vagyok kényeztetve, még soha nem kaptam "durva" kritikát.) A negatív kritika sem zavar, ha én is igazat adok- ilyen is volt/van.

L1: Kritizálsz másokat? Le is írod esetleg?

P. K.: Szerintem nagyon nehéz darabot csinálni (ez a mottóm is:)), ezért próbálok megértő lenni. Amikor már ez sem megy, akkor baj van. Semmiképpen nem írom le, de persze megosztom a véleményem a hozzám közel állókkal. Mivel mindig mindent ugyanazok néznek, nem lehet nem beszélni a darabokról, ami szükségképpen "kritizálást" is jelent, ami persze nem feltétlen egyenlő a leminősítéssel, csupán diskurzus.

Ha vk megkérdi a véleményem elmondom.

L1: Az alábbi szavakat mondatokba foglalnád, amik akár az ars poetica-d is lehetnének, mint alkotó, művész?

KÖZÖSSÉG, TÁVOLSÁG, CSERE-CSERÉLHETŐSÉG, ÜRESSÉG, VALLÁS, NEMZET, HÓDOLAT, CSÓK, JÁTÉK, NÉPSZERŰ, ORGANIC FOOD VAGY BIO, ÉRINTÉS

P.K.: A KÖZÖSSÉG és a JÁTÉK szavakat tudom csak kiemelni önmagukban.

Az alkotás, mint közösségi intellektuális játék...?

nekem...


No comments:

Post a Comment